Nevezetességek

Városunk egyik emblematikus jelképe a tátorján, mely Balatonkenesét a túrázók, a fesztiválozók, a különlegességeket kedvelők körében tette országosan is ismertté. A városközpontból jelzett (T) tanösvény vezet föl az élőhelyéhez, a Soós-hegyre, a mely mentén útbaigazító, ismertető táblák is segítik a tájékozódást.

A város szívében található magán arborétum előzetes engedély alapján látogatható.

Parragh Farkas agrármérnök faiskolaként használt zártkertjét a Magyar Államra hagyta örökül. A kert nagy részét mesterségesen, parkszerűen telepítették be részben a Magyarországon található őshonos, részben exóta fafajokkal. 2002-ben megépült a kertben az „Erdei pihenő”, amely az arborétum funkció mellett a kert közjóléti használatát is elősegíti.

Minden évszakban megkapó látvány a város déli részén, a kerékpár út mentén a több kilométer hosszan húzódó Gesztenyefa sor, mely a 71-es főközlekedési úttal párhuzamosan fut Balatonkenese nyugati határában. Az Árpád-forrás közvetlenül a kerékpár út mellett fekszik, ahol mindenki számára hozzáférhető jéghideg forrásvíz fogyasztható.

A templom alapkövét 1815. május 11-én helyezték el, építése 1819. augusztus 15-ig tartott, felszentelésére Kisasszony napján (szeptember 8.) került sor. A tornyában lakó három harang közül a legnagyobbat Szent István király és Orbán pápa képe díszíti, súlya 6 mázsa 8 font, Veszprémben öntötték. Egy korábbi harangját a II. világháború alatt leszerelték és katonai célokra beolvasztották.

A templomot 1658-1660 között építették, a korábban ezen a helyen álló, katolikus templom romjaira. A város közismert, megbecsült műemléke, a késő barokk paplakkal harmonikus egységet képez. Keletelt elhelyezkedésű, ami ősi katolikus mivoltára utal.

A török hódoltság nagy lakosság tizedelő évei után, a XVIII. sz. végén kezdtek el erőteljesebben beépülni Kenese földterületei. A 150 négyszögöles jobbágytelkekre ekkor egymás után épültek a házak. Az 1858. évi kataszteri térképen jól azonosítható a Kossuth L. u. 6. számú épület, a mai Tájház. Az utcavonalon áll, fésűs beépítésben, az idő tájt Sipos Ferenc tulajdonában.

Jánosi Gusztáv balatoni rezidenciája. A püspök ( 1841-1911) élete nagy részét Kenesén töltötte, ezért kelt életre ez a skót várakra emlékeztető villa a XIX. sz. végén. Bagolyvár a közszájon forgó neve, mert a magas rangú egyházi funkcionárius a tudományoknak szentelte szabad ideje jó részét: verseket szerzett, angol költők műveit fordította.

A Balaton északi partja mentén egykor több kisnemesi falu létezett. A rájuk jellemző életvitel, szokások,igények az építészet területén számos vonatkozásban még ma is felismerhetőek. A bolthajtásos, oszlopos gádorú lakóházak pontosan ezt a jelleget tükrözik.

Református temető: Bajcsy-Zsilinszky u.
Katolikus temető: Széchenyi u.

Az 1851.évi határszabályozás alkalmával kapta a református gyülekezet egy korábbi temető helyett ezt a területet, a Soós-hegy lábánál, Móricz János akkori lelkész első folyamodványaképpen.

Kossuth Lajos bronzszobra

A magas talapzatáról a jövőt kémlelő, bronz Kossuth Lajos szobor Gerenday Béla alkotása. Az 1899. október közepén leleplezett művet közadakozásból állították föl és az egykori államférfi fia, Kossuth Ferenc is jelen volt a jeles eseményen. A szobor feliratát Soós Lajos, Kenese híres költője készítette, a talapzatában elhelyezett névsor pedig az adakozók nevének állít emléket.