A helytörténeti anyag először 1968. március 15-én került az érdeklődők elé a Táncsics utcai Zsindelyes csárdában. Az írásos anyagok tanúsága szerint az 1858. évi kateszteri térképen már azonosítható a Kossuth utca 6. szám alatti épület, mely akkor Sipos Ferenc tulajdonában volt. A műemlék épületet 1983-ban vásárolta meg a Műemlék Felügyelősség, melyet Wirt Péter tervei alapján felújítottak, majd 1991. június 16-án itt nyílt meg - méltó helyet adva a közadakozásból összegyűlt „kincseknek”- a Tájház.

Az épület a Balaton-melléki népi építkezés jellegzetességeit viseli magán. A korabeli szokásnak megfelelően elrendezése: pitvaros első szoba, szabad-kéményes konyha, hátsó szoba, éléskamra, kamra, kocsiszín és istálló.

A nádtetős épület első szobájában a település helytörténeti emlékei – tárgyak, dokumentumok – kaptak helyet. 1894-re nyúlik vissza a „48-as Kossuth Bizottság” története, tevékenységükről dokumentumok, szobrok és képek maradtak az utókorra. Külön tárolóban látható Jánosi Gusztáv püspöki helynök, a Kisfaludy Társaság tagjának kenesei kötödésének emlékei, Váth János kenesei születésű író művei, Soós Lajos a Balaton poétájának kötetei, tárgyi emlékei, valamint Csizmadia Károly parasztköltő verses elbeszélése és családi fotói. A tisztaszobából kilépve a szabadkéményes, boltíves konyhába érünk a pitvaron át. A konyha berendezési tárgyai között a 19. századi és a 20. század eleji öntöttvas edények, szenes vasalók, háztartási eszközök találhatók.

A gazdasági helyiségek az udvarra nyílnak, az itt kiállított tárgyak egyértelműen utalnak a hajdan velük végzett a mesterségekre, mint a gabonatermesztés, szőlőművelés és a halászat. A kocsiszín eleje nyitott, padlás nélküli. Innen érhető el a lakórész felsározott padlása és az istálló feletti szénapadlás. A kocsiszín feletti gerendákon tárolták a szétszedhető szánokat, kocsirudakat, vendégoldalakat. Az Önkormányzat anyagi lehetőségeihez mérten igyekszik minden lehetőséget megragadni a ház szolgáltatásainak bővítésére, állagának megóvására, folyamatos fejlesztésére, többek közt ennek és a ház lelkét jelentő Vér házaspárnak köszönhető, hogy 2011-ben elnyerték az év Tájháza címet.

A Vér házaspárnak hála, akik hosszú évtizedek óta szívükön viselik a ház, s a gyűjtemény sorsát nyaranta a tornácot nagyfejű piros muskátlik díszítik, virulnak a konyhakerti növények a ház mögött, ez idő tájt pedig füstös illatú sonkák lakják a hatalmas kémény kürtőjét. Az idelátogatók, akinek ideje engedi akár órákra kiszakadhat a rohanó hétköznapok forgatagából Laci bácsi nosztalgikus történeteit hallgatva. Fedezze fel Ön is e ház kincseit, járja be szobáról szobára, győződjünk meg róla saját szemével, hogy máshova nem is kerülhetett volna e rangos díj!