A Hello Balaton híreiről értesülhet hírlevelünkben vagy a Facebook-on!
Most: 3℃
Holnap: 7℃

Nevezetességek

1. Tátorján tanösvény

Városunk egyik emblematikus jelképe a tátorján, mely Balatonkenesét a túrázók, a fesztiválozók, a különlegességeket kedvelők körében tette országosan is ismertté. A városközpontból jelzett (T) tanösvény vezet föl az élőhelyéhez, a Soós-hegyre, a mely mentén útbaigazító, ismertető táblák is segítik a tájékozódást.


Az országos védettséget és ismertséget élvező Balatonkenesei Tátorjános élőhelyére vezető tanösvény jelzése sárga „T”, mely kiemelt természetvédelmi terület. A tanösvény kezdetét jelző tábla a Táncsics Mihály utcában, a Kultúra háza előtt található. A sok élményt ígérő tanösvény ajánlott haladási iránya a Soós-hegy déli peremén vezető út, majdan a Tatárlikak, a Soós Lajos emlékmű, ahol megpihenhet, és a kibontakozó látvány szépségével feltöltődhet a hozzánk érkező, majd a Partfő utca, Bajcsy- Zs. utca és a Batthyány utca után visszaérkezünk kiinduló pontunkra a Kultúra házához. A túra megállóhelyeit információs táblák jelzik, melyeken városunk és a terület kiemelkedő botanikai, történelmi és földtani értékeit ismerhetik meg az érdeklődők. Az útvonal kényelmesen egy óra alatt bejárható. A tanösvény részben összefonódik a vasútállomásról induló „sárga sáv” jelzéssel, amely szintén felvezet a fokozottan védett tátorjánokkal benépesült, pompás balatoni kilátást nyújtó hegytetőre. 

A tanösvényen haladva elsőként találkozhatunk a régmúlt idők emlékét őrző, a Magas-part oldalába vájt barlangokkal a „Tatárlikakkal”, ahol a helybeliek először a tatárok, majd a törökök elől menekülve találtak menedéket. Összesen kilenc barlangot rejt a löszfal, melyek öt szintben helyezkednek el. Az alsó barlangokba a kalandokat kedvelők még ma is felmehetnek. A kilenc barlang közül a legfelső a legnyugatibb, mely a partfal peremétől lefelé mintegy 20 méternyire helyezkedik el.

A kenesei Magas-part, vagy ahogy ma nevezzük a Soós-hegy évszázadok óta nagy változáson ment keresztül. A most teljesen meredek oldal enyhe lejtőjű volt, kinyúlt egészen a Balatonig. A Balaton 1861-ben történő lecsapolása után a víz 200-300 méterre visszahúzódott a Magas-parttól, a lejtő eltűnt és a meredek oldalban lévő üregek szinte megközelíthetetlenekké és veszélyesekké váltak. A meredek partoldalban egész sor barlang, a „Tatátlikak” sötét torka ásít a Balatonra. A kilenc barlang közül a legfelső a legnyugatibb, a második szinten a 2., 5. és 7. barlangokat találjuk. A harmadik szint a 3. és a 6. barlangokból áll. A 4. és 9. Tatárlik a negyedik szinten, a 8. pedig az ötödik szinten van. A 4. és a 8. minden segédeszköz nélkül könnyen megközelíthető, míg a 3., 5., 6. és 9. csak mászófelszereléssel érhető el. A többi három az 1., 2. és 7. barlang azonban érintetlen volt, emlékezet óta nem járt abban senki. Jankó János neves néprajzkutató szerint „az életét teszi rá, aki oda be akar jutni”. Ő és Soós Lajos vállalkoztak arra, hogy ezt a három barlangot a part felső pereméről leereszkedve átkutatják, melyre 1894-ben került sor. Kutatásuk eredményeként bebizonyosodott, hogy ezek is emberektől lakott helyek voltak és semmiben sem különböztek az alsó, máig megközelíthető társaiktól.

A Magas-part anyaga a közhiedelemmel ellenétben túlnyomó részében tengeri üledék, melynek szabályos, vízszintes rétegsorai a Kárpát-medencét mintegy 10 millió évvel ezelőtt elborító sekély Pannon-tengerből rakódtak le. Csupán a legfelső 1-2 métert alkotja a jégkorszak száraz szelei által idehordott porból kialakult lösz. A meredek fal létrejöttét a Balaton hullámverése idézte elő, mely alámosta a laza üledékekből álló partot. A meredek, szinte állandóan mozgásban lévő partoldalakon különleges fauna és löszfalnövényzet él. Az üledékfalba mélyíti költőüregeit legpompásabb, trópusi tájakat idéző madarunk, a fullánkos rovarokat fogyasztó gyurgyalag, és barnás tollazatú fecskénk, a parti fecske.

S itt tenyészik növényritkaságunk, a tátorján, mely lágy szárú, évelő növény, a keresztesvirágúak családján belül a káposztafélékhez tartozik. Dúsan elágazó, levelekkel körülvett, szögletes szára 80–150 cm magasra is megnőhet. Az egészséges növény enyhén káposztaillatú, ám a pusztuló, elrothadó tövek kellemetlen szagot árasztanak. A terebélyes, bokorszerű növény levelei igen nagyméretűek, akár 60 cm-re is megnőnek, mind a szár, mind pedig a levelek fiatalon szőrösek, később kopaszodók.  A kifejlett növény 4-5 éves korában virágzik először, időjárástól függően április-május táján. Tömör, később fellazuló, fürtvirágzatban nyílnak apró, 8–10 mm átmérőjű, áthatóan mézédes illatú, fehér vagy rózsaszínes, hímnős virágai, melyek gömbszerűen az egész növényt beborítják. A porzón mézmirigyek találhatók, míg a zöld bibeszálon sárga fejes, ülő bibe fejlődik, melynek megporzását a rovarok végzik. A pásztorkodó, földművelő nép egykor szívesen fogyasztotta káposztára emlékeztető ízű karó gyökerét, a „tatárkenyeret”. A nyár végére beérő, borsszemnyi, gömbölyded, együregű termése a „becőke” a kocsány csúcsán ül. A termés eleinte vastag, fényes zöld héjú, később kiszáradt, ráncos szürke gömböcske, mely egyetlen, csípős ízű magot rejt. A tátorján jellegzetes „ördögszekér”: a termések beérése után a már száraz növény leválik a tövéről, s a szél messzire görgeti, miközben magjait elszórja.

Termőhelyeinek megszűnése miatt hazánkban már csak néhány kisebb állománya él, s ezért fokozottan védett növény. A Balatonkenesei Tátorjános a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának felügyelete alá tartozik. Az egész területen a gépjárműforgalom tilos. Egy tátorján bokor eszmei értéke méretétől függően minimum  30 000 forint, károsítása büntetéssel jár. Kérjük, ne térjenek le a kijelölt ösvényekről, ne szedjenek virágokat, és ne gyűjtsenek állatokat! Köszönjük!

A XVI. század végén már ismert volt a kenesei tátorján. 1779-ben Sebeők Sándor ismertette a tátorjánt. 1931-ben Jávorka Sándor szerint a kenesei populáció a legnagyobb hazánkban, ezért védelmére tett ajánlatot. 1944-ben a Földművelésügyi Minisztérium a tátorjánt védetté nyilvánította. 1961-ben az Országos – Természetvédelmi Tanács Kenesén a tátorjánban leggazdagabb hektárt védetté nyilvánította. 1971-ben az OVTH elnöke a védelmet a 93/TT/71 törzskönyvi szám alatt megerősítette. 1982 óta fokozottan védett növény. A Nemzeti Természetvédelmi Unió (IUCN) által kiadott Vörös Könyvben, mint veszélyeztetett európai növény szerepel. 1990-ben a Soós-emlékmű körüli – 2 hektárnyi – területet védetté nyilvánították.

A Magas-part legmagasabb pontján egy obeliszk áll, melyet a Balatoni Szövetség emeltetett 1927-ben. Élt itt egy ember a múlt század végén, aki egyszerűen szépnek látta a Balatont. Kívánsága szerint ott álmodik a költő az általa kiválasztott helyen, ahol a „gyönyörű hullám csókkal csalj le a fényes csillagot”.

< vissza

Balaton Keleti Kapuja
Turisztikai Egyesület
hellobalaton.eu
További információkkal
várja a Balatonkenesei Tourinform Iroda!
Telefon: Tourinform Balatonkenese
2017 Minden jog fenntartva!
welovepixel